almaimfotosa.hu

 

Egyházasdengeleg


Római katolikus templom. Az oklevélben először 1221-ben említett falu templomának keleti, téglából épült része még az államalapítás korának egyházi emlékei közé tartozik. A kis méretében is monumentális hatású korai szentély és templomhajó, a résablakokkal megvilágított belső tér, a szentély északi falán fennmaradt „farkasfog” díszítésű külső téglapárkány Árpádkori építészetünk egyik jelentős emlékévé avatják. A templom első építési periódusában a nyugati oldalon torony állott. Ezt feltehetően a XIV-XV. század fordulóján elbontották és a templomot nyugat felé a mai templomhajóval kibővítették, valamint sekrestyét emeltek. A bővítéskor az eredeti téglaanyag felhasználása mellett kőfalazatot építettek.




Öskű

Rotunda. Római katolikus kerek kápolna, az Újlakyak várának kerek donjonjából (nem török mecsetből) átalakítva, félköríves szentéllyel, félgömbös-gerezdes zsindelytetővel és tölcséridomú, lőrésszerű ablakokkal. Kiugró lábazata még a római korból, midőn a duzzasztógátat védő vár tornya lehetett. További része románkori, XII. századi. Bejárata most a déli oldalon van, régen az északi oldalon volt. A hajó belső átmérője 7,3 m. Falvastagsága 1,9 m. A hajó felmenő fala vegyes: kő és tégla. Eredetileg kőből rakott kupola-boltozat fedte, mely kúp alakú tetőzet lehetett. A szentélyt is valószínűleg negyedgömb kupola fedte. Építését az építészeti jellemzők miatt, falvastagsága alapján a XI. század közepére teszik a kutatók.


Sóly

Sóly kicsiny falu Veszprém közelében. Kr. u. 997-ben itt vívták sorsdöntő csatájukat Koppány és István seregei, megvetve keresztény államiságunk alapjait. A legenda szerint a harcok alatt e falucska melletti lápos területen bújtatták az ifjú Vajk herceget, megóvandó őt Koppány íjászaitól. Győzelme után István kápolnát emeltetett itt, a települést pedig – mint királyi birtokot – kiemelte a kialakuló közigazgatási rendből és sajátjaként kezelte. A fogadalmi kápolnát a Kr. u. 1009-bol származó királyi okirat az egyetlen olyan templommá teszi az országban, amely dokumentáltan Szent István személyéhez fűződik. A mai református templom feltárása még nem történt meg, állapota siralmas: falai vészesen vizesednek, penészednek, repednek, s a vakolat is omladozik. Az 1000 éves nemzeti műemlék teljes felújításra szorul. Bikádi László református lelkész kezdeményezésére nemrégiben létrejött egy alapítvány, mely küldetésének tekinti István király templomának megmentését és rendbehozatalát.


Pécsvárad

Szent István király által alapított bencés monostorra épült vár egyik legjelentősebb középkori emlékünk. Az épület-együttest ma múzeumként és szállodaként hasz- nálják. Sokszögű vár mai alakja a XIII században alakult ki. Legépebben ránk maradt része a délkeleti sarok ágyútornya, az Öregtorony (jelenleg szálloda). Az apátsági épület romjai a vár északnyugati részén lát-
hatók. Mellettük helyez-
kedik el az 1015-ben felszentelt háromhajós apátsági templom, amelynek egyik, félköríves apszissal záródó, 15 méteres hajóját föltárták. A szentélyt román ablakok és XII. századi alakos freskók díszítik. Az itteni monostor első apátja Asztrik volt, Szent István diplomatája, aki a koronát hozta el Rómából első királyunknak. Így örökíti meg Pécsvárad alapítását Szent István legendája: "Miután Asztrik apátot övéivel együtt tisztelettel befogadják, a Vashegy lábánál egy Szent Benedek atyáról elnevezett kolostort épített". A bencések feladata volt, hogy keresztény hitre térítsék a magyarságot. Szent István korából való egyik legszebb hazai emlékünk az egykori monostorkápolna, mely észak felől a vár középkori felvonóhidas bejáratán keresztül közelíthető meg. A bejárattól nyugatra ma is kivehetőek a román kori udvarház lőrésablakai. Ettől keletre nyílik a vármúzeum, amely az egyik legrégibb hazai bencés monostor középkori virágzásából ad ízelítőt. Falai között járt és prédikált Szent Gellért, akit a pécsváradi apát és a pécsi püspök beszélt rá, hogy maradjon hazánkban. Szent László király oltárt alapított a pécsváradi monostorban, és gazdag adományokkal gyarapította tovább. A pécsváradi bencések rejtegették Vak Béla herceget 1125-29 között, aki II. Bélaként került később hazánk trónjára. Ő és utódai is számos adománybirtokkal fejezték ki hálájukat a pécsváradi monostor iránt. A vármúzeumban térkép mutatja be hazánk legrégibb nagybirtokát, majd láthatjuk a monostor feltárása során előkerült X. századi faragványokat, pl. az apátfejet ábrázoló oszlopfőt. A második terem a magyar gótika épületszobrászatának legszebb korszakát idézi szépséges faragott köveivel, és bemutat néhány reneszánsz ajtó- vagy erkélytöredéket és szép címeres köveket. Padlókerámiák továbbá spanyol és olasz asztali edények, a budai leletekre emlékeztető figurás kályhacsempék következnek, majd a talán legszebb töredék, amely bizantikus stílusban ábrázolja Máriát, a gyermek Jézussal. A monostorhoz tartozó kápolna egyhajós volt, mennyezete nyitott fedélszékes. Ennek az első kápolnának máig megmaradt a szentélye és a felmenő falai. A szentély boltozatán jobb oldalt bizantikus freskó maradványa vár restaurálásra. A szentélyt keretező oszlopokat, amelyek észak-itáliai, lombardiai hatást mutatnak, beépítették a középpillérbe. A monostort és benne a kápolnát tűzvész pusztította 1157-ben. Ezután építettek emeletet a monostor épületére és a kápolnára. A kápolnát megrövidítették - teljes hosszát jelzi a rekonstrukció - és a most is látható hatalmas középpillérrel leboltozták. Ezzel ez "altemplom" szerepet kapott, míg fölötte egy második templomot építettek: ez ma a vár díszterme, amelyben jól érvényesül az apszis látványa. Feltehetően az 1241-42-es tatárjárást követően gótikus stílusban új és nagyobb csarnoktemplomot építettek. Az ehhez északról csatlakozó kápolnákat jól kiemeli a feltárás. Ez látható a várudvar ásatásai nyomán kialakított romkertben. E templom alatt egy korábbinak a szentélye is fellelhető - egyes kutatók e maradványok alatt sejtik Szent István alapítólevelében említett második kápolnát. Délről a gótikus csarnoktemplomhoz csatlakozik a Szent Benedek Regulája szerinti monostor, melynek megtalálták kerengőjét, udvarát a csorgóval, refektóriumát, a konyhával, kemencével. Ezen épületek és a kerítőfal között helyezkedtek el a kiszolgáló gazdasági épületek. A ma látható jellegzetes vártorony az 1490-es években épült - ma az István Király Szálló társalgója és lakosztályai találhatók benne. Ezen kívül több torony maradványait tárták fel és jelezték a kutatások a palotaszárny nyugati szögletében és az udvar nyugati oldalán, de feltételezhető torony a vár keleti szárnyán is. Szent István monostorát 1543 nyarán, a török közeledtére hagyták el a szerzetesek, akik többé nem költöztek ide vissza. A monostor elhagyatva, romokban érte meg a hódoltság végét. Sok pereskedés után helyreállt - igaz, csak 31 faluval - a pécsváradi uradalom, amelyet Mária Terézia 1778-ban a budai egyetem, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődjének fönntartására rendelt. Közalapítványi Uradalom lett, 1793-tól a várban székelt a Pécsváradi Gazdasági Főtisztség, ahová a Dél-Dunántúl közalapítványi birtokai tartoztak. A ma látható várfalakat a XVIII. században húzták fel a középkori kerítőfalra, az 1729-es évszám a ma használatos kapubejárat felett olvasható.


Nagylózs

   Temetőkápolna. Építését egyesek Szent István korára, mások – és ez a valószínűbb – első királyunk szentté avatása (1083) utáni évekre teszik. A kis templom napjainkig megmaradt eredeti nagyságában és megőrizte a romantikára jellemző stílusjegyeit, félköríves apszisát, boltíves ablakait. A már XIII. századi gótikus, csúcsíves ablakokkal áttört falú tornyocska alig emelkedik a hajó fölé.
























Feldebrő



   Római katolikus templom, mely a maga idejében az európai keresztény építészet egyik legjelentősebb alkotása volt, homlokzat előtti hagymasisakos toronnyal, szegmentíves, keskenyebb szentéllyel. A hajó toronytól számított első felének oldalfalai a második, 1250 körüli építőkorszakból, faragott kőből, falában balra három, jobbra két, az első templomból maradt, körülépített oszlopköteggel, felettük ívsorral. Jobb oldalhomlokzaton csúcsíves, pálcatagos befalazott ablak. Háromszakaszos, fiókos dongaboltozatos hajó. Eredetileg négyzet-alaprajzú, centrális templom volt, félköríves szentéllyel és az oldalfalakon egy-egy hasonló conchával. Eredeti bejárati homlokzata, felépítménye és boltozási rendszere ismeretlen. A lejárat az altemplomba az első templom közepén és két oldalt nyílt. (Ma szabadon, az oldalhomlokzatok mellett.) Az altemplom a szentély alakját követve (egy faragott fejű oszloppal) és az első templom negyede alatt terül el, haránt irányban. Részben palmettás fejezetű, alacsony. Lefelé szélesedő öt nyolckaréjos oszlopköteggel osztott kéthajós tér, eredeti keresztboltozatszerű nyomott


dongaboltozattal. Valószínűleg Aba Sámuel király nemzetségi kolostortemplomának épült, szerzetesek számára 1041-1044 között. A kolostornak helye ismeretlen. A tatárjárás rombolása után 1250 körül hosszhajós román templommá építették át. A XV. században gótikus stílusban javították. A templom a hazai korai román stílus töredékesen megmaradt, de a többivel nem rokon, rendkívül jelentékeny emléke, freskói a legkorábbiak hazánkban.


Somogyvár

   Szent László király 1091 és 1095 között - az általa Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára - apátságot építtetett a somogyvári, úgynevezett Kupa-várhegyen. A templom és a monostor a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt, tiszta lombardiai román stílusban. Temploma három-hajós volt, három, félkörívvel záródó szentélye Keletre nézett, a nyugati homlokzaton két tornyot emeltek. Altemplomot nem építettek. Falait kőből és téglából falazták, a korban szokásos, díszes módon, úgynevezett halgerinc-falazással rakva. A padlót négyszögletű kőlapok borították. A mennyezetet nem boltozták: fa-gerendák tartották a vastag deszka-tetőt. A monostor, melyben a szerzetesek laktak, a templomtól északra feküdt. A templom és a monostor együttes területe: 2,5 hektár impozáns létesítményt sejtett. Az apátság szerzeteseit a Saint Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak - mi több, az alapítás után még hosszú időkön át minden barátot Franciaországból küldtek ide, a Szent Egyed apátságba. A házat és a templomot hozzávetőlegesen 1533-ig használta a rend. Akkor azonban ide is elérkezett a török. Csapatai megostromolták, kifosztották és elpusztították az apátságot. A szerzetesek később sem tértek vissza. A pompás ház és a hatalmas templom az enyészeté lett. Az impozáns somogyvári romok azonban már a XIX. század elején felkeltették a kortársak érdeklődését: 1823-ban, majd 1824-28-ban Mátray Gábor, 1885-ben Gerecze Péter folytatott ásatásokat itt. A szakszerű feltárást 1972 és 1990 között Bakay Kornél végezte. Ma az általa tisztázott és megóvott alapfalak láthatók az apátság helyén, valamint az egykori kolostorudvar kerengőének egy rekonstruált részlete, az Észak-nyugati sarokban. A valaha-volt apátság eredeti töredékei, faragott díszei a kaposvári múzeumban, és a budapesti Magyar Nemzeti Galéria kőtárában vannak.


Szalonna

   Református templom, toronytalan homlokzatán vörös kőből épült, szerény, ornamentális díszű román portállal, ál-béllettagokkal. Háromszögű felső homlokzatlezárás. Félköríves szentélyén kis apszidiol, a szentély gótikus támpillérekkel. A déli falon két lőrésablak. Belül a diadalív bélletén hét medaillonban szentek mellképei, a hajó falképei elpusztultak. A szentély jobb falán román stílű, részben elpusztult XII. századi freskó, mely Antiochiai Szent Margit legendáját ábrázolja. Több helyen konszekrációs keresztek. Falvastagsága 0,8 m, hajójának átmérője 6,2 m. Teljes belső hossza 7,75 m. Román stílusú, épült a XI. században.


Tarnaszentmária

   Kívülről egyszerű, román kori falusi templomocskának tűnik. A belső tér azonban igen változatos, ami szerteágazó hipotézisek felállítására adott lehetőséget. Kívülről hosszanti hajós, félköríves apszisos nyugati típusú templomnak mutatkozik. Fala gondosan és szépen faragott kövekből van rakva. Déli falába egy kőabroncsra fűzött szalagfonatos lánckereszt, ún. bajelhárító motívum van kőbe faragva elhelyezve. A templom belsejében két tér különül el egymástól, két centrális tér kombinációja, melyet kívül nyugati hosszházas, egyapszisos burok takar. Ez a megoldás a román kori építészet hajnalán önmagában is rendkívüli szakmai teljesítmény. A hajó szabályos alapú négyzet, 5x5 m. A falak mentén kőpadka. Homlokfalán szalagfonatos dísz. Az északi, déli és nyugati falnál a kőpadkára támaszkodó négy-négy faloszlop áll, melyek fent árkádívvel kapcsolódnak egymáshoz. Lábazatukon kettős szíjfonat, míg az oszloptörzsön szalagfonatdísz csavarodik. Az oszlop fejezet két tagú, saroklevéldíszes. A kórus triconchás tér,mely magasabban van a hajónál. Hét lépcsőfok vezet fel rá. A kórus központi tere négyzet alapú, melyet hosszirányú donga boltoz. Négy sarkában egy-egy oszlop. Ezeken ívek nyugszanak. Ezekből nyílik északra és délre egy-egy nyújtott félköríves koncha, keletre pedig a patkóívű apszis. Ezeket negyedgömb boltozat fedi. A nyugati ív egyben a templom diadalíve. Alatta a felvezető lépcső két oldalán emelt szintű, egy-egy díszes ülőpadka, mellettük két oldalt egy-egy kőoroszlán. Fejedelmi ülőhely - trónus - lehetett. A templom teljes belső hossza 10 m. A templom kórusa alatt patkóíves szentélyű altemplom helyezkedik el, melyhez a hajóból levezető lépcsőn jutunk le. A szentélyben aknasírt találtak 5 m mélyen, erősen megbolygatott állapotban. Külön figyelmet érdemel, hogy a felső szentély két oldalkaréjából is vezet egy-egy letekintő kürtő az altemplom boltozatába. A templom tetőszerkezete feltehetően hevederívekkel erősített dongaboltozat lehetett, vagy csegelyes kupolaboltozat. Ez utóbbira utal a jelenlegi faszerkezetes kupolaimitáció. Az eredeti templomot 1873-ban nyugat felé meghosszabbították. Műemléki felújításánál felmerült, hogy ezt a toldást elbontják, de a hívek ezt nem engedélyezték, emiatt ez sajnos meghiúsult.


Keszthely

   Rotunda, elpusztult. A város gótikus plébániatemploma déli oldalának a közelében állt, alapjai még ma is láthatóak. Első említése 1247-ből van. Alapozását kőből rakták, felmenő falaiból semmi sem maradt ránk. Falvastagsága 0,7 m, belső átmérője 8 m, teljes belső hossza 9,7 m. Apszisa patkóíves. Építéséről biztosat nem tudunk. A terület királyi birtok volt, a XIII. században került a Péc nembeli Marcaliak tulajdonába. Nem tudjuk, hogy a rotunda még királyi építkezés volt-e, vagy már a marcaliaké.
 
 

Boldva

   Református templom, homlokzata toronytalan, a két szentély melletti toronyból csak a déli épült ki, szép fagalériával. Belül háromhajós, pillérekkel és félköríves szentéllyel. A mellékhajók egyenes zárásúak. Az egész templom faragott kőből épült a bencések számára. Első említése 1203-ból való, a XV. században átépítették. Első írásos említése 1262-ből való. A rotunda alapjai a bencés apátsági templom előtti parkban láthatók. A falu plébániatemplomának épült, minden bizonnyal az apátsággal együtt. Valószínűleg III. Béla királyunk alapította. A rotunda hajójának 12 m-es átmérője tekintélyes méretnek számít ebben a korban. Kissé nyújtott, patkó alakú szentélye 5 m. Teljes belső hossza 15 m. 1773-ra a rotunda már igen romos állapotban volt, emiatt ekkor elbontották.


Karcsa

   A román stílusú téglatemplom szentélyrészét XII. századi, kívül kör- belül hatkaréjos rotundából (körtemplom) alakították ki. Még az Árpád-korban nyugat felöl hosszházat építettek hozzá. Ehhez a nyugati oldalon a rotunda nyugati karéját az alapjaival együtt elbontották, s a két szomszédos karéjt is szinte kiegyenesítették. A rotunda külső átmérője 7,8 m. A téglával falazott körépítmény hengertagos lábazaton áll, kívül szintén téglával rakott hengeres féloszlopok tagolják a falakat, s ezeket felül ívsoros párkány zárja le. E fölött V alakban egymásnak támasztott téglákból készített fogazat fut körbe. A rotundán belül a keleti fülke - az apszis - valamivel nagyobb a többinél. Alakra szabálytalan elipszis alakú. Mellette két oldalt a megmaradt karéjok körívesek. A karéjok félköríves találkozásainál hengeres féloszlopok álltak. Ezeket egy későbbi átépítés során 3 méter magasságig elbontották. A két karéj ívében egy-egy félköríves kis karéj nagyobbítja meg a rendelkezésre álló teret. A templom apszisában három-, míg a két szomszédos karéjban egy-egy román résablak áll. Az előkerült eredeti kapu - befalazva ugyan - látható a délnyugati oldalon. A templom bonyolult alaprajza fejlett építőműhelyről tanúskodik. Ugyanezt támasztja alá a karéjok faloszlopokkal és fülkékkel történt tagolása is. Hajója a XIII. században épült, több építési periódusban. Benne szép, olasz-francia hatásokat is tükröző kőfaragások láthatók. A hajó kiképzése, itáliai-francia hatásokat is tükröző faragványai - egyes kutatók szerint - a johannita lovagrenddel mint a község egykori birtokosával hozhatók kapcsolatba. A XVII. században sajnos jelentősen károsodott a templom. A XVIII. században már csak a falak álltak. 1767-ben barokk stílusban helyreállították, a templom belsejében a szentély síkboltozata is ekkor épült. Az épület mai formáját, eredeti stílusát idézve az 1964-69-ben végzett restaurálás során kapta. A templomot fazsindely fedi. Országos jelentőségű műemlék.


Kissikátor

  
   Kiemelkedő épített értéke Kissikátornak a Római katolikus körtemplom, a falun kívül északnyugatra, a völgy bejárata fölötti dombon áll, a temető mellett. A feljegyzések tanulsága szerint az Őrsúr nemzetség emeltetett templomot e helyen, melyet Sikátor néven fíliaként említenek a források. Fennmaradt egy kalapált, ezüst keresztelő medence, fülén 1312 – es évszámmal, mely most a templomban található. Ez arra utal, hogy valóban Árpád – kori alapokon épült, s így ebből a korból az egyetlen kör alaprajzú templom hazánkban, csúcsán nyolcszögletes, hagymakupolás huszártoronnyal. A romba dőlt románkori, XII. századi körtemplom alapjain 1764-ben Bernardo Balog közreműködésével épült újjá a kisméretű, kerek épület, melynek homlokzata tagolatlan, kis ablakokkal áttört. Kúp alakú tetőzete fölött barokk harangtorony van. 1983-ban a műemléki helyreállítás során a régi fazsindely helyett műemlékpalával borították. Az oltárkép Mária születését ábrázoló olajfestmény, Z. Biskó Béla budapesti festő alkotása. A sík, XVIII. századi festett deszkamennyezetet tartósítás és restaurálás céljából Budapestre szállították. 2000-ben a helyreállított festett táblákat visszahelyezték az eredeti helyükre, így régi szépségében tekinthető meg a vidék egyik legősibb és legszebb temploma. A templom 2000 évben a millennium évében felújításra került, beruházó a kissikátori önkormányzat volt.

Bernecebaráti

   Római katolikus templom, homlokzat előtti hagymasisakos tornya lőréses román ablakkal és gótikus támpillérrel. Bal oldalhomlokzatán román kapukeret nyomai, a hajó mindkét hosszfala is román. A szentély barokk. Háromboltszakaszos hajó. Épült a XII. században. Adorján fia István 1158 körül a garamszentbenedeki bencés apátságnak ajándékozta.




Budajenő

   Az Árpád-kori gótikus temetőkápolna kisméretű, egyhajós tere a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel bővített. Sarkait kívülről pillérek támasztják. A sekrestyeajtó fölött 12. századi, román kori kőfaragvány látható, melyen a donátor felajánlja a templom modelljét. A helyreállított kápolna bejáratához kálvária vezet, mellette a régi temető sírköveit találjuk.
















Csabdi

Az egygykori vár maradványait ugyan feltárták, de ismét betemette az erdő. Szép emlék viszont a templomrom, mely a középkorból maradt ránk. Környéke szépen parkosított, kellemes - és kevésbé ismert - kiránduló és piknikező hely.






Vértesszentkereszt

  Eredetileg két homlokzati toronnyal, háromhajós volt, háromlevelű lóhere-főapszissal, az oldalhajók tengelyéből eltolódott félköríves mellékszentélyekkel és három-három pillérrel, talán négyezeti toronnyal. Rendkívül finoman faragott kőből épült. A nyugati zárófal és a szentély részben még áll. Északról monostor volt hozzáépítve. Faragott részletei ma nagyrészt Tatán a Múzeumban láthatóak. Épült Csáky Ugrin költségén 1140 körül. Első említése 1146-ból való. A bencéseké volt a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templom - mint apátsági templom -, majd a dominikánusoké lett. A török hódoltság alatt pusztult el, de a XVIII. század elején is erősen bontogatták. A tatai Angolpark műromja is e kövekből épült.











Apáti

   Az Apát-hegy lábánál fekvő Apát település egyetlen ránk maradt emléke. Első említése 1211-ból való (van irodalom, mely 1276-ot ír). A templom XII. századi, román stílusú. A török hódoltság alatt pusztult el a faluval együtt. 1999-ben az O.M.V.H tervei szerint közadakozásból az Apáti templomrom Helyreállítási Alapítvány építette újjá. téglalap alapú templomnak négyszögzáródású szentélye van, hajója szélesebb és magasabb, mint a szentély.
 
 

Mánfa

  Sarlós Boldogasszony templom. A XII. században épült román stílusú kis templomot a XII. század végén bővítették, majd a XIV. században átalakították. Berendezése a későbbi korok stílusjegyeit is őrzi. A Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt templom festői völgyben, a településtől nyugatra található. A XII. századi első, román stílusú keletelt templom kis méretű, egyhajós, félköríves szentélyű volt; déli oldalán rézsűs kapuval, felette három ablakkal. Rövidesen bővítették - ekkor épült a homlokzatot aszimmetrikussá tevő ötszintes, ikerablakos torony, és ekkor növelték meg az apszist, négyzetes szentélyt építve helyette. A XIV. századi újabb, immár gótikus stílusú bővítéskor kapta a torony melletti kapuját és az északi fal támpilléreit is. A hagyomány szerint a középkori település elpusztult, odébb költözött - a templom viszont túlélte a török idők pusztítását is, ám környékét visszavette a természet. Úgy találtak rá, hogy a rengetegbe tévedt, és szarvával a harangkötélbe akadt bika "harangozva" felhívta rá a figyelmet.

Gyepükaján

   Nagykeszi templomrom. A községtől délkeletre, a Marcal (Nádtó) patak jobb partján, a Pusztaszentegyházi-dűlőben ma is áll Nagykeszi falu templomának romja.... Tornya védelmi jellegű, földszintje ablaktalan, a felsőbb emeleteken lőrés-ablakokkal látták el. Védelmi jellegre mutat az is, hogy a hajó és a torony közötti átjárás a földszinten hiányzik. A toronyba a kegyúri karzatról, az első emeletről lehet bejutni.... A templom megközelítően kör alakú kerítőfalának nyomai ma is jól kivehetők. Átmérője kb. 30 m. Felszíni anyagot nem lehet gyűjteni (Bakay-Sági-Füzes, 1966) A román templom feltétlen Árpád-kori eredetű, a XII-XIII. században épülhetett. A helynév 1230-ban szerepel először. 1421-ben Szentkirálykeszi néven említik. A XVI. századi adóösszeírásokban is mindvégig Szentkirálykeszi néven tartják nyilván, de 1548-ban már puszta-községként szerepel.


Sopronhorpács

   Római katolikus. A falu műemlék plébániatemploma a XII. század vége felé valószínűleg nemzetségi templomnak épült, és hamarosan többször is átalakították. A negyedik átépítéskor, 1230 táján készült a pompás díszkapu és a déli mellékhajó. A tatárjárás után már gótikus részletekkel építették újjá. Ekkor készültek a szentély ülőfülkéi és a kis sekrestye az apszis északi, és egy kápolna a déli oldal mellett. 1714-ben kezdtek a nagyon rossz állapotban levő templom újjáépítéséhez, és ez csak az 1740-es években fejeződött be. Ekkor emelték a barokk tornyot és készítették a boltozatokat. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége restaurálta 1957-1960 között. A barokk boltozatokat és a tornyot meghagyták, de ahol csak lehetett, kibontották a román kori és gótikus részleteket. A déli mellékhajót a feltárt románkori alapfalakon, és az északi kis sekrestyét is újjáépítették. A templom belseje a románkori, gótikus, barokk és modern építészet és berendezés szépen kialakított összhangjával tűnik ki. A főhajót fiókos dongaboltozat fedi. Az északi falon középkori vezeklőfülke létható. A déli falon gótikus ülőfülkék vannak. Itt helyezték el a templom korábbi oltárképét, amely valószínűleg az ifjabb Dorfmeister István műve. A szentélyben XVIII. századi faszobrok találhatók. Az oltár, a feszület felette és a stáció-domborművek Szakál Ernő munkái. A templom körül tárták fel az egykori temetőt, itt van a kőtár is, ahol eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok tekinthetők meg.

Hidegség

   Hidegség kiemelkedő jelentőségű műemléke a falu feletti dombon álló Szent András rotunda. Ehhez az eredeti körkápolnához a XV. században kétszakaszos hajót építettek. Ezt az 1713-as villámcsapás után barokk stílusban átalakították. A látogatóknak különleges látványt jelentenek az apszisban lévő faliképek, és a rotunda építészeti kialakítása - kívül négyszög, belül kör -, amelyhez hasonlót csak Karintiában, és Dél-Tirolban lehet találni. A templom falai kívül is és belül is kváder falazásúak, közötte öntött falazás. A hajó kívül kicsit szabálytalan négyzet, a keleti fala kicsit rövidebb, 7,9 x 7,9 m, a belső kör átmérője 6 m. A hajót félgömb kupola fedi, kívül azonban 3,8 x 1,9 m négyszögletes tömb fogja közre. A templom teljes belső hossza 8,2 m. Az apszis alapja két lépcsőfokkal magasabban van. A hajó alapjában a nyugati oldalon két oszloplábazatot tártak fel, melyek minden bizonnyal kegyúri karzatot tartottak. Az apszisban XII-XIII. századi alfresco freskók láthatóak. A negyedgömb kupolában Maiestas Domini Mandorlában a négy evangélista szimbólumával övezve. Az apszis körfalán tíz apostol álló alakja maiuszkulás feliratokkal. A gyönyörű műemléktemplom magasabb alapszintje miatt szinte az egész községet uralja. A templom történetéhez tartozik még, hogy 1748-ban toronnyal látták el, amely szintén a barokk jegyeit viseli. Az építményt 1890-ben romantikus homlokzattal látták el, majd 1940-ben végleg meghosszabbították a hajót. A Magyar Millennium, ezeréves államiságunk megünneplése keretében 2000-ben került sor felújítására.

Váraszó

  A falu közepén, a pataktól balra lévő dombon található „kétsejtű templom”, félkörös záródású szentéllyel, déli bejárattal, különálló fa haranglábbal, cínterem fallal körülvéve”. Stíluskritikai alapon 1200 tájára tehető a templom építése.

 

Csengersima

   Kivételes szépségű református templom. A legrégebbi a Szamos mentén sorakozó Árpád-kori templomok közül. Valószínűsíthetően a XIII. század második felében épült, kései román stílusban. Kis homlokzati tornyos, keletelt, egyhajós épület. A hajó északi fala tagolatlan, nyílástalan. Szentélye keskenyebb és alacsonyabb. Apszisa félköríves, sátortetővel. Déli homlokzatán nyugat felé kis félköríves, mély bélletű, román kori résablak látható a két jellegtelen XIX. századi ablak között.

Lónya

   Református templom (román, XIII. század). Az egyhajós, keletelt templom, torony nélküli, egyenes szentélyzáródású, román sítusban épült, amelyet a XIV-XV. században gótikus elemekkel toldottak meg. A pápai tizedjegyzék már említi 1332-35 ben Péter nevű papját. A templomban igen szép falképeket tártak fel, emellett restaurálták a templom festett fa berendezéseit a szószékkoronát és a karzatot. A freskók feltárásával egyidejűleg tetőszerkezetét magasították és eredeti formában, zsindellyel fedték át.

Csaroda

  Református templom, homlokzata kis román ablakkal, kapu nélkül. Papja már 1299-ből ismert, Benedek nevű papja pedig 1363-ból. Volt bencés apátsági templom és monostor. A monostor a tatárjárás után elpusztult. A templomot újjáépítették, és gótikus részletekkel bővítették. Az 1332-35 közötti pápai tizedjegyzék említi. Iker- és hármasablakos, kétemeletes román stílű tornyán galériás fasisak. Kapu a jobb oldalhomlokzaton. Szentélyén két román tölcsérablak. Hajón és szentélyen támpillérek. Bent kétoszlopos, román stílű karzat, diadalív. A keresztboltozatos szentély egyenes záródású kelti és déli falán XIV. századi falfestmények láthatók. A templomot a Káta-nemzettség építtette 1250 körül. Kisméretű és jó állapotban megmaradt templom a román stílus harmonikus emléke. A XVI. században a reformátusoké lett és 1595-ben anyaegyházként szerepel.








Nyírmihálydi

  Református templom. A Dél-Nyírség egyik legszebb, XIII. századi temploma. A XVIII. században részben átalakított téglatemplom félköríves szentélye eredetileg talán körtemplomnak épült. A szentély apró, szűk, eredeti rézsűs résablakai megmaradtak, s a sekrestye dongaboltozatának nyomait is megtalálták a feltárások során. A hajófalon a poklot ábrázoló XV. századi falfestmény töredékeit tárták fel.

Gyügye

   Gyügye páratlan műemléke alig ismert, pedig református temploma XIII. századi, román és kora gótikus épület. Keletelt, keskenyebb szentélyű, egyenes záródású templom, gótikus maradványokkal. A XVIII. században részben átalakították, ekkor készült a templombelsőben az alakos és virágornamentikás mintákkal festett deszkamennyezet. Kivitelezését tekintve ez a legnaivabb a Felső-Tisza-vidéki festett templommennyezetek között. A népies barokk berendezés – karzat, szószék és padsor – a mennyezettel egyidős.











Bélapátfalva

 Volt ciszterci apátsági templom. Toronytalan homlokzata két falpillérrel, háromszögletű oromfallal. Befelé szűkülő bélletes főkapuja finoman faragott oszlopfősorral (oszlopféltörzsek részben hiányzanak), ívmezejében faragott növénydíszes fríz. Jobbról kisebb ajtó. Kerek rózsaablaka eredeti mérművel. Főhomlokzata olasz módra rétegesen váltakozó vöröses és zöldesszürke kövekből, oldalhomlokzatán a felső falak részben téglával kiegészítve. A kereszthajó déli szárnyán később hozzáépített sekrestye található. A belső tér latinkereszt-alapú, háromhajós és kereszthajós. A hajókat négy pár pillér választja el egymástól. Egyszerű fejezetek, itt-ott bimbós dísszel. Csúcsíves keresztboltozat, a bordák részben falpillérekre, részben konzolokra futnak. Szentély, oldalszentélyek és kereszthajó egyenes záródással. A rendet II. Kilit egri püspök 1232-ben telepítette a három forrásról nevezett bélháromkúti (trium fontium.) mai helyére a kunok térítése céljából. A mohácsi vész után a ciszterciek eltávoztak, kolostoruk, mely a templom déli oldalához csatlakozott, megsemmisült. 1700 óta a templom az egri papnevelő-intézet tulajdona. A puritán francia ciszterci építkezés egyetlen hazai románkori példája, XIII. századi építészetünk egyik fontos emléke.


Tornaszentandrás

  Római katolikus templom. Páratlan műemléki értékű román stílusú ikerszentélyes templom a XIII. századból. Egyes vélekedések szerint II. András felesége, Gertrúd kíséretébe tartozó építészek alkalmazták az ikerszentélyes formát.







Hévízgyörk

  Római katolikus templom. Homlokzat előtti tornyán kő-kapukeret, a torony hátoldalán románkori rézsűablak. Északi oldalán faragott kőrészletek. Téglalap-hajó, keskenyebb, egyenes záródású szentély. A déli falon kapu nyomai láthatók. A XIII. században épült román stílusban.


















Csesztve

   Szent Márton templom. A XIII. századi eredetű templom román és kora gótikus stílusjegyeket egyaránt visel. A századok során többször elpusztult, de a szentély megőrizte eredeti jellegét. A barokk torony 1757-ben épült. A templom építése a műemléki szakirodalom szerint 1212-ben történt, az épület szerepel az 1382. évi plébániajegyzékben is. A román stílusú építményt 1450 körül gótikus részletekkel újjáépítették. A templom egyhajós, keletelt, előreugró középtoronnyal, a hajó falai középkoriak. A templom szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, két félköríves, román ablakkal és gótikus támpillérekkel. A kőből faragott keresztelőmedence az 1200-as évek elejéről maradt fenn. Az új, szembemiséző oltárba beépítették a középkori oltárasztal egy darabját. Szószéke rokokó stílusú. A legrégebbi, évszám nélküli harangját valószínűleg 1760-63 között öntötték. Érdemes bejárni a templom melletti temetőt is. Itt nyugszik Grosschmid Károly, Madách Károly unokájának, Aliznak férje, s itt van a sírja a költő fivérének, Madách Károlynak, sógornőjének, Csernyus Emmának, Madách Pálnak és feleségének, s több Madách utódnak is. A templomkertben található emléktábla Mindszenty József bíboros 1947-es látogatásának állít emléket.


Nagybörzsöny


   Szent István római katolikus templom, homlokzat előtti toronnyal, mely kétemeletes és ikerablakos, famennyezetes hajóval és félköríves szentéllyel. Szentélyén kívül ívsoros főpárkány, benne szakállas emberfejek, belül negyedgömbboltozat. A déli oldalon félköríves kapu helyezkedik el. Trachitkőből épült a XIII. század első felében. A templomot kőkerítés veszi körül.














Csévharaszt

  A templomrom a középkori Poltharasztya falu plébániatemploma volt. Pótharaszt -Poltharasztya- neve először 1280-ban írott oklevélben fordul elő. Arra is írott adatok vannak, hogy az 1300-as években kifejezetten gazdag falu volt, köszönhetően az innen nem messze futó kedvelt kereskedelmi útvonalnak a Kőrösi útnak. Később pedig tovább gazdagodott, egyes történészek szerint mezővárossá is fejlődött. A török pusztítás nyomán aztán elvesztette jelentőségét és templomát. Az egykori templomból ma már csak az épület nyugati fala áll. Építőanyaga homokkő. Van rajta egy körablak is, melynek káváit középkori téglákból rakták. Az előkerült cserepek szerint a templom hatszáz évesnél is több lehet. Az ásatás során a feltárt falak alatt egy régebbi templomot is találtak. Ez több, mint hétszáz éve épülhetett, még az Árpád-házi királyok idején. A két templom körül középkori temető húzodott, ennek néhány, már megbolygatott sírját is megtalálták. A figyelmes szem pedig felfedezte a temetőárkot, ahová a még megkereszteletlen csecsemőket, a bűnözőket, a közösségből kitaszítottakat temették.



Ócsa

   Az egykori premontrei templom, mely 1250 körül épülhetett, ma református templom. Nyugati homlokzata kapu nélküli, két toronnyal, melyeknek ikerablakos felső emelete új. Északi és déli homlokzatán egy-egy bélletes, román stílű kapuzat. Kevés támpillér, a nyolcszög három oldalával, záruló szentélyek, melyek közül a középső előreugrik. Háromhajós, ezeknek a vonalából ugrik ki a kereszthajó. A mellékszentélyek kijjebb kerültek, mint a mellékhajók. A főhajó lapos mennyezetű, akárcsak a mellékhajók, de az utóbbiak boltozva voltak. A szentélyek boltozatbordái oszlopokra futnak. A pillérek közül négy vaskos nyolcszögletes. Levéldíszes, gömbszelvényes és figurális oszlopfők. Szentélyben csúcsíves szentségház.


Tata

   A Kálvária-domb tetején a középkorban a bencés apátság falujának, Szentivánnak, Keresztelő Szent Jánosról, akit az Ómagyarban Szent Ivánnak hívtak, elnevezett temploma állt. Nevének előfordulása 1446-ból Zenthyvanhegye alakban olvasható. A román stílusú romos templomot 1754-ben lebontották, Fellner Jakab a szentély csonka falait kiegészítette, sátortetővel átfedte, és délnyugat felé homlokzattal látta el. Tetejére kecses huszártornyot helyezett. 1755-ben kifestették, 1908-1911 között restaurálták. A második világháború okozta sérüléseket az 1962-1963. évi helyrehozatalkor végleg eltüntették. 1980-ban egy időre Fellner Jakab emlékére kiállítást rendeztek a kápolnában. A régi templom falainak feltárásával és állagvédő csekély felfalazásával az egykori templom alapterülete érzékelhető.






Környe

   Avas, rotunda, elpusztult, csak az alapozása maradt meg. Típusa egyedülálló a magyar és a környező országokbeli emlékanyagban. Hajójának alaprajza belülről kör alakú, kívülről pedig - szokatlan módon - kilenc oldalra szerkesztett sokszög - valójában 11 oldalú sokszög, de két lapja helyén a szentély állt -, melynek keleti oldalához félköríves apszis csatlakozik. A közeli hegyekből való mészkővel alapozták; lehetséges, hogy felmenő falai téglából épültek. Az ásatások hajójának közepén lekerekített sarkú négyzetes pillér alapfalait hozták napvilágra. Ez a megoldás teljesen ismeretlen a plébániatemplomok között. A 8 m belső átmérő önmagában nem tette volna szükségessé, hogy a hajó boltozatát pillér támassza alá, hacsak a rotundának nem volt emeleti szentélye is. teljes belső hossza 12,5 m, falvastagsága 1 m. A templom eredetileg nem Környe egyháza volt. Tőle, mintegy 2 km-re került elő, s talán a középkori Avas falu plébániája lehetett. Írásos említés nem került elő, pusztulásának ideje ismeretlen.


Cikó

   Eszteripusztai templomrom, gótikus templom, homlokzat előtti tornya rézsútos támpillérekkel. Máriaszéplaki templomrom - II. Géza korabeli román stílusú, kéttornyos, háromhajós templom romjai.








Mecseknádasd

   Szent István kápolna. A település a pécsváradi apátság alapítólevelében említett két Nádas falu egyike, ami Szent István birtokából került át a bencésekhez. A királyi birtok emlékét őrzi a 6-os út kanyarulatában álló román kori Szent István-kápolna és a Rékavár, illetve Skóciai Szent Margit hagyománya. Nádasdra a török hódoltság után, 1718-ban telepesek érkeznek a Rajna mentéről, Hessen tartományból, Elzász-Lotharingiából és Stájerből. A II világháború után 200 családot, mintegy 1000 személyt telepítettek ki Németországba. A betelepítések ellenére a falu lakossága ma is 90 százalékban német. A falu magva a középkori Szent István kápolnánál volt. Itt álltak az első német telepesek házai is. A település jellegzetessége a dűlőkben húzódó három pincesor, melynek rendje valaha a falu házainak sorrendjét követte, a pincékben ma is kitűnő borokat érlelnek. A pécsi püspök kedvelt birtokát a hódoltság után 1950-ig Püspöknádasdnak nevezték.


Túrony

   Első okleveles említése 1207-ből maradt fenn, Turul néven.1237-ben a település birtokának fele Zydoy nemzetségbeli Macha fia Mihály Macha nevű fiának birtoka volt, aki helyett rokona és gyámja Kozma ispán fia Achilles 40 M-ért eladta azt a pécsi káptalannak, melynek falvaival volt körülvéve. 1290-ben a pécsi káptalan [egyházi] nemes tanúi között két túronyi lakos neve is szerepelt. Az 1207-ben majd 1237-ben Turul változatban feljegyzett település egy évszázaddal később már önálló plébániával rendelkezett, ami a falu jelentőségére utal.


Cserkút

   Fazsindelyes katolikus temploma - 1270 és 1290 között épült, román stílusban. Homlokzatán restaurált falfestmények és Prokop Péter alkotásai láthatók. Főhomlokzata délen volt, ezt jelzi a bejárati kapu és a fölötte lévő 3 kis ablak. A 14. században tornyot építettek hozzá. A hajó északi falán freskómaradványok láthatók. Felül az apostolok sorakoznak, akik a három királyokat követik Jézus köszöntésére. Alul a szenvedő Krisztus látható és Szent Mihály, aki kardot és mérleget tart. Így helyezi mérlegre az eléje érkező holtak lelkeit. Ettől jobbra áll Szent Miklós. Ezek a festmények a 13. században készülhettek. A Szent Györgyöt ábrázoló freskó a diadalív déli oldalán látható. Ez 1335-ben készült. A belső oldalon az év hónapjaira jellemző tevékenységek láthatók. Ezek a 15. században készültek. Az egykori festmények tűzvész miatt pusztultak el. Az oltárt Ferenczy Károly tervezte. Emögött van a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló oltárkép. Itt van még Prokop Péter festőművész Kálvária-képe. A stációsorozatot is ő festette.


Berhida

   A település már a rómaiak által is ismert volt, Cimbrianae néven. Erre utalnak az Öreghegy szőlőiben feltárt leletek, melyek a XX. század első felében kerültek elő. A terület legősibb birtokosa a veszprémi káptalan volt az 1082-ből származó okiratok szerint. Miután ebben szerepel először a település, innen számítják 920 éves múltját. Az Árpád-házi királyok közül II. Géza többször megfordult e helyen, 1532-ben pedig rendi országgyűlést tartottak Berhidán. A középkorban városi ranggal rendelkezett, amelyet 1709-ig megőrzött. Országos vásárát 1461-ben említik először. Műemlékei közül kiemelkedik a XIII. században épült kettős kőfedélzetű templom, melynek egyetlen párja található Európában: Montataire kolostortemploma Franciaországban. Ez az a két korabeli műemlék, amelynek a tetőszerkezetét is falazták, faanyagot nem tartalmaz.


Vörösberény

   Református templom. A középkori eredetű épület elődjét 1297-ben említik először. A román-gótikus templomot a XVIII. században barokk stílusban átépítették. Ez a Balaton-felvidék egyetlen megmaradt erődtemploma. Felújítása alatt csak kívülről tekinthető meg! A templomot déli oldalán mellékhajóval bővítették, így alakult ki a két egymás melletti szentéllyel rendelkező templom, amely elé zömök tornyot emeltek. A XVIII. századi átépítés során új ablakot kapott a templom, 1789-ben pedig csehsüveg-boltozattal látták el. Az 1960-as években végzett helyreállítás során visszanyerte eredeti formáját. Lőréses, támpilléres erődfal veszi körül.


Felsőörs

   Prépostsági templom, homlokzatán egyetlen, feltűnően zömök toronnyal, melynek felső újabb emelete nyolcszögű barokk sisakkal. Bélletes oszlopos, román stílű főkapu, csúcsos orommal, domborműves frízzel, melyen sárkány, püspök és állat jelenik meg. Felette ívsoros párkány, afelett három díszesen kiképzett tölcsérablak. Az ívsor az egész templomon körülfut. Patkóíves főapszis, támpillérekkel, mellékszentélyek egyenes záródással, sekrestyével megtoldva. Belül a szentély keresztbordái konzolokra futnak. A mellékhajók dongaboltozatosak. A szentélyeket román rézsűablakok kerültek elő. A templom a XIII. század elején épült lila-vörös kőből. Árpád-kori román jellege ma is megmaradt.







Csopak

A helység két legkorábbi építészeti emléke ma romos állapotban van. Az Árpád-korból származó Szent István-templomba 1830-ban villám csapott, s ennek következtében leégett; Csonkatoronynak nevezett maradványai a község központjában láthatók.
















Szentkirályszabadja

   A római katolikus templom a XIII. században épült, román stílusban, de a későbbi gótikus átépítés elemei is láthatóak rajta. A Szent István király tiszteletére szentelt templom apszisa félkör alaprajzú, tornyát valószínűleg a XIV-XV. században építették; a mai hajó viszont a barokk kori újjáépítés eredménye. A bejárat felett kis román stílusú résablakot látunk, a torony felső részén lévő csúcsíves nagy ablakok mutatják a gótikus stílusú átalakítás jegyeit. A hajóba vezető - késő gótikus, reneszánsz elemeket vegyítő - kapu felett az egykori birtokos család, a Rátold nemzetség címere látható.


Dörgicse

  Boldogasszony templom- és kolostorrom. Műemlékekben gazdag falu, melynek mai arculata is őrzi, hogy a középkorban még három különálló település volt: Boldogasszony-, Szentpéter- és Kisfaluddörgicse. A Gernye-hegy oldalában messziről látszik az alsó-dörgicsei templom- és kolostorrom, amely a Balaton-felvidék legnagyobb romépülete. Az erődtemplomot 1251-ben kezdték építeni, és 1738-ban még használatban volt. A XIII. században épült a fehérvári őrkanonokság kegyúri templomaként. A templom egyhajós volt, egyenes záródású szentéllyel. A XV. században észak felé, a szentély mellé épült egy sekrestye, ekkor épült egy kerítőfal és egy terjedelmes, L alakú, 8 helyiséges épületkomplexum. Valószínűsíthető, hogy plébánialakként funkcionált a XVII. századi tűzvészig. A kerítőfal építésekor bonthatták el az árpád kori lakóházat, mely valószínűleg a település papjának lakja volt. A XVI. század közepétől az evangélikusok használták a templomot, de nem lehettek sokan, mert a szentélyt nem használták, elfalazták. Hatalmas tornya alatt kétszintes karzat látható, fölötte a román kori ablakokkal. A középkorban a torony két támpillére között alakították ki az osszáriumot, azaz a csontházat. A török kiűzése után barokk felújításokat végeztek a templomon, de végül a templomot hagyták az enyészetnek.


Révfülöp

   Révfülöp szélén (közigazgatásilag Kővágóörs területén) találjuk a XII-XIII. században épült Ecsérpusztai templomromot. Az impozáns, eredetileg is háromajtós, íves, keletelt szentélyű, előcsarnokkal, sekrestyével és ossariummal (csontházzal) épített egykori templom jelentős emléke az Árpád-kori magyar építészetnek. Ecsér középkori falu volt, melynek első említése egy 1082. évi - hamisított - oklevélből ismert. Papjáról 1333-ban, egyházáról 1353-ban keltezett oklevelek tettek először említést. A török a XVI. században felégette, s pusztulása után már nem népesítették be újból, s temploma is elpusztult.

   Fülöpi (Palotai) templomrom. XIII. századi eredetű, az egykori Fülöp falu temploma volt. A templom egyhajós román stílusban épült egyenes szentélyzáródással. Falai igen magasan megmaradtak. Szinte teljesen ép állapotban megmarad a nyugati és a diadalív oromfala, így van elképzelésünk egykori magasságáról. Különös figyelmet érdemel a nyugati oldalon megmaradt, vörös homokkőből finoman faragott, gótikus kapuja. A lépcsős faragás a gótika egyik szép példánya.










Nemesleányfalu

Nagyvázsony - Nemesleányfalu Szentjakabi templomrom. A XIII. században épült a románkori építészet jegyében. A templom szentélyzáródását a jelenlegi romokból nem igen lehet kivenni (valószínű, hogy egyenes, de nem kizárt a félkörívű sem). Középkori szokás szerint a temető a templom körül volt, itt a temető még üzemel, de a templom már rommá lett. A templomból mára csak nyugati oldalfal maradt meg, azt is benőtte a növényzet. Régészeti feltárása mind a mai napig nem történt meg.


Somogyvámos

  Templomrom, téglából építve, alul négyszögletes, feljebb nyolcszögletes toronnyal, mely a szentély északi oldalához csatlakozik. Hajó, a nyolcszög három oldalával záruló támpilléres szentéllyel, egykor dongaboltozatos belső térrel. A rom a táj történelmi emlékeinek szimbólumává vált. A XIII. századi gótikus téglatemplom romjaiban is méltóságteljesen uralja a határt.



Kisapáti

   Szent Kereszt kápolna. A tatárjárás után, IV Béla idején minden 10 településnek egy templomot kellett építenie. Így épült fel a jelenlegi temető felett a Szent Kereszt Kápolna, amely a többszöri tulajdonos váltások következtében végül a Pannonhalmi Bencés Apátság tulajdonát képezte. A település így kapta az apáti nevet. A Kápolna a mai napig szerencsésen átvészelte az idő viszontagságait.



Egregy

    Az egykor önálló kis falu, Egregy középkori templomát a XIII. század második negyedében építhették. A hajó két oldalán ülőfülkék, középkori és barokk festmények maradványai láthatók. Az épület - ma kápolna és ravatalozó - kívül-belül megőrizte egyszerű, rideg középkori hangulatát. Mellőle szép kilátás nyílik a környező vidékre.














Kehidakustány

   Temetőkápolna. Román eredetű, XIII. században épült. Később a Deák család sírboltjává alakították ki.















Kallósd

   A román stílusú Szt. Anna körtemplom (rotunda) - eredetileg Szent Miklós tiszteletére volt felszentelve -, amely a XIII. században épült. Mivel a település Magyarország hagyományos nyugati határvidékén, a gyepűkhöz közel terült el, a vidéket a háborúk elkerülték - a török hódoltság alatt a falu elpusztult, a templom jelentősen károsodott, az új falu a patak túloldalán települt, a templomot átépítették és újra szentelték Szent Anna tiszteletére -, így a templom jól mutatja eredeti állapotát. A kő alapzaton téglából épült falak állnak, amelyeket kúposan kialakított harang alakú lemeztető fed. A keleti oldalon a körtemplomhoz egy alacsonyabb, félkör alakú apszis csatlakozik. A templom külsejét sűrűn elhelyezett függőleges sávok, lizénák tagolják. A délnyugati oldalon lévő bejárat mellett félköríves ablakok vannak a falba vágva. Az ősi kerek alaprajz, a külső lizénák, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupola mind a román építészeti korban készült épületről tanúskodnak és a XIII. század közepére (1263 után) utalnak. Falvastagsága 1,5 m, a hajó belső átmérője 5 m, apszisa 0,5 m. A szentély patkó alakú és aránytalanul kicsi. A rotunda teljes belső hossza 7,3 m. Hasonló kerek templom található az országhatár szlovéniai oldalán, Nagytótlakon, és romos állapotban Bagodon (Vitenyédszentpál) is. A Kisalföldön Pápoc templomát említjük még. Az ilyen templomtípust az írott források gyakran nevezik „Rotunda ecclesia”-nak, "kerek templom"-nak. Ez a megnevezés több település nevében előfordul, ahol tehát egykoron kerek templom állott. (Pl. Kerekszenttamás). Műemléki helyreállításánál igyekeztek visszaállítani az eredeti állapotot. Ismét újra szentelték és visszakapta a Szent Miklós titulust.


Lébény

   Az Árpád-kori magyar bencés apátsági templomok legjellemzőbb példája. Római katolikus templom, két iker- és hármasablakú homlokzati toronnyal, köztük az oromfalon kis kerek ablakkal, faragott kőből. A tornyok legfelső emelete új. Díszes, bélletes nyugati főkapuzat. A déli oldalon középen szintén bélletes kapuzat, rajta fent jobbról angyallal, mely a templom egyetlen figurális románkori dísze. Belül háromhajós, a tornyok belső sarka a megerősített első pár pilléren nyugszik, s aljuk a két oldalhajó folytatását képezi. Féloszlopos pillérkötegek, kehelyalakú, leveles oszlopfejek. Az előcsarnok és az oldalhajók torony alatti szakasza keresztboltozattal, a többi a restaurálás idejéből származó dongaboltozattal. Három félköríves szentély egyvonalban. A templomot Szent Jakab tiszteletére, a bencések részére a Héderváry-nemzettségből származó Saul és Pot ispán 1208-ban kezdte építtetni. Hazánk egyik legjelentősebb románkori emléke.





Ják

   Szent György apátsági templom. A jáki templom alapítója a Ják nemzetségből származó Jáki Nagy Márton nemes, a környék gazdag földbirtokosa. A Ják nemzetség alapítója az a Wasserburgi Wecellin nevű bajor lovag, aki Gizella királynő, Szt. István feleségének kíséretében jött be Magyarországra. Itt a királyi testőrség parancsnoka lett és nagybirtokot kapott. A templom és a bencés kolostor alapításának ideje: 1214. Az építés 1256-ig tartott, három szakaszban. Stílusa alapvetően román, de már megjelennek a gótikus elemek is. Fellelhető a gyönyörű díszítésekben az észak-francia, normann hatás, valamint a burgundi, a bambergi dóm kőfaragók hatása is. Talán az alapító halála vagy a tatárjárás (1241-42) miatt az építkezés félbeszakadt. A befejezést a harmadik ún. provinciális iskola végezte. Munkájuk: az északi hajó lefedése (bordás keresztboltozat), a fő és déli hajók fakazettás lefedése és a Jakab kápolna felépítése. A felszentelést Omodé győri püspök és Favus pannonhalmi főapát végezték 1256-ban. (A szentelést az alapító nem érhette meg.) Ezt örökíti meg a déli torony alatt látható egyik freskótöredék. A jáki templom előtt temetési jelenet látható. Az 1331-ből való oklevél 50 szerzetesről tesz említést, amely bizonyára túlzás. Az 1455-ben gazdátlanná vált jáki kegyuraságot V. László a monyorókeréki (Eberau) Elderbach Berchtoldnak adta, majd később Bakócz Tamás örökölte. Őt követte unokaöccse Erdődy Péter. Ettől kezdve az Erdődy grófi család a kegyúr. A Zrínyi-családhoz csak rövid időre került (1557-1613). 1532-ben, a kőszegi ostromkor, a törökök a monostort és a templomot is megrongálták. Az apostolfejek közül számosat levertek, de másutt is okoztak károkat. 1562 után megszűnt a szerzetesi élet, a kolostornak ma már nyoma sincs. 1626-ban Erdődy Bálint és Zsigmond megegyeztek, hogy a templomot kijavítják. Valószínűleg ezen restaurálás emlékét őrzi egy szívben látható név és évszám (Theodosius Duchon 1637) a főhajó egyik északi ívében. Egyéb barokk-kori festésmaradvány is fellelhető a templomban.
A XVII. század közepén az épületet villámcsapás érte, és erősen megrongálta a templom déli részét. Három déli pillért és a főhajófal nagyobb részét újjá kellett építeni. Ez a hatalmas munka Folnay Ferenc apát nevéhez fűződik (1643-1666). A templom déli kertjébe vezető ún. Folnay-kapu is ekkor épült. Vaskapuját Pölöskei József készítette 1970-ben. A 18. század végé Erdődy Gábor gróf, apát, aki később egri püspök lett, a tornyokat restauráltatta (1733-35). Az 1756-os egyházlátogatási jegyzőkönyv (vis.can.) gazdagon tagolt hagymasisakról ír; valamint azt is megemlíti, hogy a főhajó cserép-, a mellékhajó fazsindelyes. 1780-ban Szily János Szombathely első püspöke, egyházlátogatásának alkalmával a főhajó tetőzetét és a tornyokat igen elhanyagolt állapotban találta. 1846-ban a szombathelyi püspöki hatóság sürgeti, hogy a templomot művészettörténeti szempontok szerint kell helyreállítani. Ettől kezdve a templom felújítása nem csak egyházi, hanem nemzeti ügy lett.1892-ben a Műemlékek Országos Bizottsága Mőller Istvánt bízta meg a munkálatok irányításával. 1896-1904-ig tartott a templom történetében a második legjelentősebb helyreállítási munka (Magyarország ezeréves fennállásának emlékére). A munkálatokat Schulek Frigyes és Gyalus László vezette. A következő fontosabb teendők: lebontották a déli hajó fölé emelt, Folnay idejében épített emeleti részt. Felfalazták a barokk korban nyitott ablakokat. A barokk oltárok helyett neoromán oltárokat emeltek. Megújították az áldoztató rácsot, a szószéket és az egykori kegyúri karzat mellvédjét. A szentélytől kiindulva a kórusig új boltozatot készítettek a főszentély mintájára. Ugyanígy a déli hajóban is. A tornyokat is visszabontották a kórusmagasságig. Nagyon sok eredeti kőfaragványt múzeumi megőrzés végett kivettek. Ez a restaurálás az egész templomot érintette. 1902-ben Angster József és fia pécsi orgonaépítők új orgonát készítettek. A padok és a sekrestye berendezései Budapesten készültek a Gregersen cégnél. A tetőszerkezet Trummer János szombathelyi ácsmester munkája. 1937-ben Gróf Wenchein Frigyes apát idejében olasz művészek restaurálták a főoltár mögött "elfelejtett" Szt. György freskót és a déli torony alatt lévő freskókat. Az 1980-as évekre ismét esedékessé vált a templom általános restaurálása. Az idő vasfoga, a savas eső sok kárt okozott. 1982-ben a főhajó cserepezése, a két oldalhajó rézzel való lefedése történt meg.
A régi rézlemez felhasználásával készült el 1988-ra a II. világháború idején elvitt nagyharang helyett a 11 mázsás új Mária-harang. A templom és Szt. Jakab kápolna restaurálása az Országos Műemlékvédelmi Hivatal irányításával zajlott. A munkálatokat a mindenre kiterjedő kutatások, szakrajzok, felmérések előzték meg. Eddig elért eredmények: elkészült a nyugati kapuzat oromfala, az apostolok galériája, a szobrok restaurálása és másolata. Kijavították a Jakab kápolnát és annak barokk oltárait. Elkészült az apáti házak közül a B épület, amelyhez csatlakoztatva új rész is épült, hogy a több száz eredeti faragott követ tárolni lehessen. Folyamatban van az apáti A épület helyreállítása, mely a legértékesebb kövek, szobrok bemutatását szolgálja majd (kőtár). Az ásatások is szakaszonként folytak. 1990-ben a sekrestyénél, a nagy ablak előtt megtalálták a negyedik apszis alapját. A sekrestye területén apáti kápolna állt. A Jakab kápolnát 1992-ben tárták fel. Beigazolódott, hogy a kápolna nem csontház volt, hanem a falu temploma. Sőt megtalálták a még korábbi templom rotunda rajzolatú fundamentumát, valamint a korabeli temetőt, a XI. századtól kezdve sok-sok halottal. 1991-ben az ún. Mária-oltár restaurálásakor leltek rá a jáki gótikus szárnyasoltárra az elveszettnek vélt négy táblaképpel (Péter, Pál, Bertalan és Ker. Szent János). Visszakerült egykori helyére a nagytemplom északi hajójának az oltárához.


Rábatöttös

   Töttös - Szent Cecilia templom. A Sorok északi partján vezetõ út mellett álló plébániatemplomot Szent Cecília ókeresztény vértanú (+230) tiszteletére szentelték. Eredetileg a török korban elpusztult Töttös faluban állt, melynek nyomai tõle északra, a szántóföldön máig fellelhetõk. Két szakaszban emelt középkori épületét hajdan árokkal övezett temetõ vette körül. A korábbi, román stílusú téglatemplomot a környéket birtokló Rumi-család építtette a XIII. század elsõ felében. Ez egy keleti irányba tájolt egyhajós, félköríves (?) szentélyû, fazsindellyel fedett épület volt. Falait alul lábazat, felül ívsoros párkányzat díszítette, melyet késõbb még festéssel is hangsúlyoztak. Egyszerû, de színesre festett ívmezõs, bélletes kõkapuja a déli homlokzaton nyílt. Mivel az épületnek nem volt tornya, a harangot a templom nyugati fala elõtt álló, két oszlopra támaszkodó, fából ácsolt elõtetõ alatt helyezték el. A három félkörzáródású résablak által megvilágított hajót sík famennyezet fedte. A szentélyt, amelyen két ablak lehetett, félkupola boltozat borította. Az idõ múlásával a kisméretû templom szûkké vált. Valamikor 1277 után a birtok ura, Rumi Doroszló mester elhatározta annak bõvítését. A munkával 1314-re bizonyára már el is készültek. A megnagyobbítást a következõ módon végezték el: Lebontották a nyugati falat, és ott egy második diadalívet alakítottak ki. Ehhez csatlakozva egy nagyobb méretû, közel négyzetes alaprajzú második hajót építettek. Ez egy kora gótikus stílusú, toronnyal ellátott, téglából emelt épületrész volt, melynek tetõszerkezetét fazsindely fedte. Homlokzatait falsávok tagolták, amelyek a rövidebb oldalakon csúcsívesek voltak. Bejárata a nyugati homlokzat közepén, a hajóba nyúló torony alatt nyílt. Ez a kapu csúcsíves és bélletes volt, ívmezejének kövét vörösre festették. A felette magasodó ötszintes torony alsóbb szintjein különféle formájú résablakok sorakoztak. A legfelsõ emeleten viszont már karéjos lezárású gótikus ablakok néztek a négy égtáj irányába. (Ez a stílusbeli eltérés talán az építkezés elhúzódására utal.) A torony tetõzete is eltérõ volt az épület többi részétõl, azt ugyanis „kõmûves munkával” fedték le. A torony, melyben hihetõleg egy harang lakott, a vastag nyugati falon kívül a hajóban lévõ két zömök pilléren nyugodott. A köztük lévõ dongaboltozatos nyíláson lehetett a hajóba belépni. Az emeleten található hasonló, de vörösre festett nyílás között alakították ki a kegyúri karzatot. Erre a délnyugati sarokban épített falépcsõn lehetett feljutni. Magát a karzatot nyugat felõl a legalsó csúcsíves toronyablak világította meg. Az alatta lévõ térnek pedig az északi hajófalon nyitott, ugyancsak csúcsíves résablak juttatott fényt. Az egyébként sík famennyezes hajó déli falán négy félkörív záródású ablak nyílt. Amint az a karzat létezésébõl is kitûnik, a templomot ekkor a Rumi család saját nemzetségi templomának építette ki, ahová a késõbbiekben a családtagokat is eltemették. Valószínûleg a szentélyben álló fõoltár elõtt, azaz a régi hajó közepén temették el a templomnak azt az 1370-ben elhunyt kegyurát, akinek sírját egy kereszttel díszített gótikus kõlappal fedték le. A XV. században tovább bõvítették a templomot. A régi hajó északi oldalára egy sekrestyét építettek, amelyikbe a belsõ térbõl a falon nyitott gótikus ajtón keresztül lehetett bejutni. Az új építmény azonban nemcsak egyszerû sekrestyeként mûködött. Keleti falához ugyanis oltárt építettek, amely alapján inkább sekrestyekápolna lehetett. Nyilván a kegyúr által alapított oltárának javadalmát külön „oltáros pap” kapta meg, elvégzett egyházi szolgálataiért (pl. gyászmisék elmondása) cserébe. A török idõket követõen 1697-ben a templom romos és használaton kívüli állapotban volt. 1734-tõl kelet felé kibõvítették. Új sekrestyét, szentélyt, ez utóbbi alatt pedig kriptát építettek, a régi hajót és az új szentélyt pedig beboltozták. 1771-1772 között a fiatalabb hajót boltozására is sor került, amelybe új karzatot is építettek. Ekkor az egész épületet falképekkel festették ki. Liturgikus berendezése is ez alkalommal készült. A templomot 1972-1976 között kutatták meg és állították helyre, 1998-2000-ben pedig falképeit restaurálták.


Zalaszentgyörgy

   A XIII. században Szent György tiszteletére román stílusban épült templom, a XIV. század folyamán bővítve, részben gótikus stílusban átalakítva. A török időkben károsodott, 1756-ban – már barokk stílusban – helyreállították.








Csempeszkopács

   A Szent Mihály tiszteletére szentelt, román stílusú templom 1250 körül épült. A belsejében a XIII. századból származó gótikus és a XVII. századból származó barokk falképek láthatók. A homlokzati tornyos templom szentélye félköríves záródású. Déli bélletes kapuja a jáki temploméval mutat rokonságot. Felépítéséhez a környéken előkerült nagyméretű római téglákat is felhasználtak. A templom-belsőben a kórus déli részén a gazdagon faragott remekmívű barokk fakeretben látható Szentháromság-kép Dorffmeister István alkotása. Főoltára a XVIII. század első felében készült barokk munka. Bejelentkezéssel látogatható! A Szombathelyt Rummal összekötő régi országút közelében állt Kopács falu Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt középkori plébániatemploma. Helyét a település belterületén jelölték ki és számára egy, árokkal, valamint sövénykerítéssel körbevett mesterséges dombot emeltek. Felépülte után aztán már ide temetkeztek. Kegyurai valószínűleg a IV. (Kun) László király korában első ízben feltűnő falu köznemesei voltak, többek között az oklevelekben szereplő kopácsi Pósa és az ő leszármazottainak családja. A román stílusú, keletre tájolt téglaépület 1250 körül, eredetileg torony nélkül épült. Maga a templom egyhajós, a hajónál keskenyebb félköríves szentéllyel készült. Egykor az egész épületet fazsindely fedte. Falai kívül eredetileg vakolatlanok voltak, a falak tetejét különféle kiképzésű fogazott párkány koronázta, alul pedig lábazat szegélyezte. Mind a hajón, mind a szentélyen két-két keskeny félköríves lezárású résablak nyílt. Az épület dísze a déli falon nyíló fűrészfog keretezésű bélletes kapu volt, ívmezejében a keresztet hordozó Isten Bárányával (Agnus Dei). A kapu egyik oszlopfejezetét inda, míg a másikat sárkány díszítette. Mesterük bizonyára a jáki apátságot kivitelező kőfaragó műhely egyik tagja volt. A templom döngölt földpadlós, sík famennyezetes hajója vakolatlan volt. Falait belül ülőhelyként szolgáló fülkék tagolták. Egy volt a déli, kettő az északi és három pedig a nyugati falon. Félköríves záródású és lépcsőkkel tagolt diadalívét kváderfestéssel hangsúlyozták. Félkupola boltozattal fedett szentélye tört téglákkal volt burkolva. Íves falát falképek díszítették. A párkány alatt egymás mellett tíz apostol sorakozott. A további kettő a diadalív szembenéző pillérein kapott helyet. Az északi pillérbe mélyedt a szentségház (pasztofórium) kisméretű fülkéje is. A szentély közepén, egy római sírkő töredékére alapozva állt az oltár. Mellette, a déli falban lévő fülkében tartották az oltárfelszerelést. A harangok számára szolgáló ötszintes, eredetileg szintén zsindelyfedésű tornyot csak másodlagosan építették a templomhoz, még a XIII. század közepét követően. Belső terét, melynek alsó három szintjét dongaboltozat fedte, a déli falon nyíló íves ajtón keresztül lehetett megközelíteni. A harmadik és negyedik szintről két ajtó vezetett a padlástérbe. A torony felső két emeletén öt iker- és két további egyszerű ablak nyílt. Az előbbiek ablakosztó oszlopainak többnyire román kockafejezete van, míg lábazatuk másodlagosan felhasznált, négy levelet formáló, áttört fejezetekből áll. Mindezek a kövek máshonnan, egy másik épületből kerültek ide, vagy legalább is eredetileg máshová szánták őket. Ezeket a templomkapu faragványaitól stílusban eltérő darabokat kétségtelenül másodlagosan használták fel a kopácsi toronyépítésnél. Ráadásul az oszlopok „lábazatait” nem sokkal elkészültük után az ablakok magasításával be is falazták. A templom a XVI. század végétől egészen 1664-ig az evangélikusokat szolgálta, akik a belső teret többször (például reneszánsz virágcsokrokkal) kifestették és 1658-ban a hajóba boltozott karzatot építettek. A katolikusok általi visszavétele után újabb figurális festés készült. A templom régi oltára és egyéb barokk stílusú berendezési tárgyai a 18. századból valók. A XIII. századi építészeti állapotát megőrző templomban a feltáró és restauráló munkák 1959 és 1972 közt folytak.


Őriszentpéter

   Őriszentpéter a román kori Szent Péter-templomról kapta a nevét. A templomot 1550 táján erődítménnyé alakították, bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. Az erődítményt Kanizsa eleste (1600) után tovább erősítették. A törökök fosztogatását a magyar földesurak ekkortájt a megerősített udvarházakba, váracskákba telepített hajdúkkal próbálták megakadályozni. Ezen kis váracskák "castellumok" közül a legjelentősebb az őriszentpéteri templomerőd volt, amelyben 100 őr is szolgált. 1664-ben azonban, a győztes szentgotthárdi csata évében a török megostromolta és elpusztította. Az erődtemplom a katonai szerepét többé már nem kapta vissza. Egykori erőd voltára ma már csak a mély sáncárok utal, amely ma is megszemlélhető a templomkertben. A Zala-folyó völgyének északi oldalát kísérő út mellett, a Templomszer nevű kiemelkedésén állt az Őrség Szent Péter apostol tiszteletére szentelt plébániatemploma. Védőszentjének kiválasztása bizonyára nem volt véletlen, hiszen az ország nyugati határának „kapuját” – és annak kulcsait – vigyázó Zalafő őrök birtoka volt. Ők őrnagyuk vezetése alatt, mint szabad királyi népek, saját fegyvereikkel teljesítették szolgálatukat. Soraikból csak az őket vezető őrnagyok emelkedtek ki. 1364-ben Nagy Lajos Őrnagy Miklós fiát, Sáska Pétert és unokatestvérét az országos nemesek sorába emelte, Szentpéter és Rákos birtokokkal együtt. Azt nem tudjuk, hogy mióta templomos hely az először 1280-ban az oklevelekben szereplő Szentpéter. Román stílusú templomát feltehetően az őrnagyok építették 1230-1240 körül. A keletre tájolt, fazsindely fedésű egyhajós téglaépületnek félkörív záródású szentélye volt. Az északi és a déli homlokzatot széles falsávok tagolták. A falakat fenn ívsoros párkány zárta le. A déli homlokzat nyugati mezőjében két félkörív záródású, a keleti mezőben pedig egyetlen csúcsíves résablak nyílt. Ez utóbbit ívsoros keret vette körül. A két előbbi ablak között háromszög oromzatos, félkörösen záródó, lépcsőzetes bélletű kapu vezetett a hajóba. Kőkeretén kívül pálcadísz, belül palmettaminta volt látható. A jákiakhoz hasonló ívmezejében az Isten Bárányát (Agnus Dei) két sárkány vette közre. A nyugati homlokzaton ötszintes keskeny torony emelkedett, melyet ívsoros párkány koronázott. Legfelső emeletén középoszlopos román ikerablakok tekintettek a négy égtáj felé. Egy szinttel lejjebb körablak nyílt a déli irányba. A toronyba a sík famennyezetes hajóból nyíló ajtón át lehetett bejutni. A harangszintig vezető falépcső szolgált feljáróként az egyetlen középpillérre támaszkodó boltozott karzatra is. Ennek használata alighanem a mindenkori őrnagyot illette meg. A félköríves, félkupolával boltozott szentélyt háromlépcsős csúcsíves, párkánnyal tagolt diadalív kapcsolta a hajóhoz. Ennek északi falán négy, déli falán két félkörzáródású ülőfülke mélyedt a falba, amelyet kívül-belül a XIV. század folyamán festett freskók borítottak. Ekkoriban a templomban új téglapadlót készítettek, amelynek darabjai között többet napkorong díszített. Az Őrséget Zsigmond király 1391-ben Sárói László temesi ispánnak adományozta, így az a németújvári uradalom részévé vált, lakói pedig jobbágysorba süllyedtek. A németújvári vár tartozékaként 1453-ban a terület az Újlaki családé lett. Talán az új birtokos elképzelésével függött össze a templom megnagyobbítása, amellyel keleti irányban annak alapterületét mintegy megduplázták. Az elbontott régi szentély helyére, a megmaradt diadalív mögé egy késő gótikus stílusú, kétoldalt támpillérekkel megerősített új szentélyt építettek. Ez szintén a nyújtott félkörzáródású épületrészt donga- illetve félkupola-boltozattal fedtek be. Az új szentély középén, amelyet három ablak világított meg, állt az oltár. Két oldalán a falakban egy-egy kis fülke nyílt, délre az oltárfelszerelés, északra az oltáriszentség számára. Ez utóbbi négyszögletes, kőkeretes fülke érdekessége, hogy belőle egy második kisebb fülke nyílt, amelyet egy régi (XIV. századi) rozetta díszes téglával zártak el. Az új szentély felépítését követően, annak északi oldalára egy sekrestyét is építettek, amelybe az északi falon nyíló ajtón keresztül lehetett bejutni. A sekrestye nyugati oldalán, a hajó mellé még egy sírkápolnát is emeltek. Azt csak találgathatjuk, hogy ennek falazott sírjában ki nyugodott. A templomot a XVI. század közepétől a reformátusok vették birtokba, akik annak falaira bibliai idézeteket festettek. A török veszély fokozódása miatt 1549-tõl a temetkezésre szolgáló templomkert területét mély árokkal, kettős sánccal és kerítőfallal vették körül, erődtemplommá alakítva az épületet. Az ellenséggel vívott harcokban 1556-ban és 1664-ben az le is égett. A romossá vált épületet a XVII. század végén renoválták. 1732-ben visszakapták a katolikusok, ám az 1800-as évek elejére újra romossá lett. Komolyabb helyreállítására csak 1929-ben került sor. 1979-tõl műemléki és régészeti kutatások folytak benne, majd ennek végeztével 1982-re helyreállították. 2000-2001-ben újra restaurálták.


Velemér

   Szentháromság templom. A Zala megyei Csesztregről kiinduló és Szerdahelyre (Središèe) vivő út a Velemér-patak völgyében vezetett. A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemplom a patak déli oldalán magasodó domboldalon állt. Árokkal és kerítéssel körülvett temető (cinterem) ölelte körül. A közelében fekvő település létét, mely róla kapta elnevezését, 1360-ban jegyezték fel először, Szent Trinitás néven. 1365-ben Felsőlendva várának tartozékai között sorolták fel. Az 1366-os összeíráskor tíz község tartozott az uradalom veleméri kerületének központjában álló plébániatemplomhoz. Nem tudni, hogy mióta templomos hely Velemér, de kora gótikus stílusú templomának épületét valószínűleg az uradalom birtokosa, Szécsi Miklós, a későbbi nádor emeltette. Elkészültét követően kifestését 1377-1378-ban a regedei (Radkersburg) származású, magát Johannes Aquilá-nak nevező mester és műhelye végezte el. A templomban szolgáló papok közül csak egyről van tudomásunk a középkorból: 1480-ban Ferenc (Franciscus) volt a plébános. Adományról is csak egyről tudunk: 1533-ban végrendeletében Bánffy Antal hagyott a „veleméri Szentháromság templomra” tíz forintot. A templom keletnek tájolt, egyhajós épület volt, sokszögzáródású szentéllyel és harangtoronnyal. Falait téglából és kõbõl építették, majd fazsindellyel borított tetőt ácsoltak rá. Sarokkvádereit, díszítőelemeit és nyíláskereteit kõbõl faragták. A lábazattal szegett homlokzatokon mindenhol ott maradtak az építkezéskor használt egykori faállvány négyszögletes gerendalyukai. A hajó hosszanti falait legfelül téglából készült ívsoros párkány koronázta, melynek végeit egy-egy kőkonzol zárta le. Ezek közül három emberfejes, egy pedig sima volt. Háromemeletes tornya a nyugati homlokzat előtt állt. Ennek nyugati oldalán egymás alatt két lőrésablak nyílt. Legfelső szintjén pedig minden irányba egy-egy csúcsíves formájú, mérműves ablak nézett. Ezek mögött függött a plébánia régi feliratos harangja. A hajó nyugati falán, a toronytól jobbra, Szent Kristóf hatalmas alakját festették meg. A templom bejárata a torony földszintjén nyílt. Egy csúcsíves kapuíven át lehetett a nyitott előcsarnokul szolgáló toronyaljba belépni. Ennek keresztboltozatát festményekkel díszítették. A hajóba vezető, körtetagozattal ékes kőkeretű kapu ívmezejében (timpanon) a Fájdalmas Krisztus (Ecce Homo) képe volt megfestve. A nyitott fedélszékes templomhajót – amely két lépcsőfoknyival mélyebben feküdt a toronynál – délről három csúcsíves, mérműves ablak világította meg. Rögtön a bejárat fölött nyílt a toronyba vezető ajtó, amit viszont csak létra segítségével lehetett megközelíteni. A templombelső falain a szegények bibliája (Biblia pauperum), azaz az a Szentírásból és a szentek legendáiból vett jelenetek sorakoztak. Ezeket – persze csak az olvasni tudók számára – latin nyelvű feliratok is magyaráztak. A falak legalsó részét függönyminta díszítette. Felette, az egy vagy két sávra osztott mezőkben következtek egymás mellett a képek, amelyek a Képes Krónika világát idézték. Az északi falon fent, hat fülkében párosával, a tizenkét apostol sorakozott. Alattuk a középső sávban a Háromkirályok vonulása és imádása jelenet, továbbá Szent László király és Szent Miklós püspök alakja volt látható. A csúcsíves nyílású, virágdíszes diadalív homlokfalán fent az Utolsó ítélet ábrázolása volt megfestve. Alatta, a kváderfestésű ív két oldalán a Kálvária-, illetve a Mettercia-jelenetet lehetett megcsodálni. A hajó déli falán, az ablakok között egyetlen sávban Árpád-házi szentek sorakoztak: Szent Erzsébet, Szent István király, Szent Imre herceg és Boldog Margit. A hajó nyugati falának felső sávjában, a toronyajtó két oldalán két lovas szent alakja volt megfestve: Szent Márton, illetve Szent György. Ugyanitt a bejárat két oldalán a Köpenyes Madonna és Jeruzsálem városképe volt látható, az ajtó fölött pedig a fiait vérével tápláló pelikán. A templom szentélyének boltozata a csillagos égboltot idézte. A kőbordákat azonban csak a boltozat íveinek éleire festett, levéldíszes sávok jelezték. A szentély keleti végfalán egy, az eddigiekhez hasonló, csúcsívű és mérműves ablak nyílt, virágdísszel és felirattal keretezve. Felette Veronika kendőjéről Jézus arca tekintett le. Vele szemben, a diadalív csúcsának belső oldalán a Szentháromság jelképe díszlett. A boltozat többi négy ívében az evangélisták jelképei sorakoztak. Az északi falba egy kõbõl faragott díszes szentségházat (pasztofórium) építettek, melynek háromszögletes oromzatán két fiatorony volt. A mellette lévő építési felirat soha nem lett befejezve. Másik oldalán a templom kifestését elvégző művész (Johannes Aquila) saját alakját festette meg. A szentélyablak két oldalán az Angyali üdvözlet két alakja volt szemlélhető. Ugyanebben a sávban, az északi falon Szent Zsófia, a délin pedig Szent Apollónia és Szent Mihály arkangyal alakja volt látható. A szentségházzal szemközt, a déli oldalon, egy kerek ablak nyílt, alatta pedig egy kis falfülke mélyedt a falba. Efölé odafestették az oltárfelszerelés képét, hiszen használaton kívül darabjait ebben tárolták. Csak a szertartások alatt helyezték azokat a falazott alapon álló kőlappal ellátott oltárra. 1612-tõl a templomban református lelkész működött. A gyülekezet fából ácsolt karzatot is készített a hajóba. 1732-ben a templomot ugyan visszakapták a katolikusok, de mivel a falu lakossága kitartott református meggyőződése mellett, gyülekezete nem volt, ami rendbe tarthatta volna. Egyház-igazgatási szempontból a kercai (kercaszomori) plébániához tartozott. Mivel a plébános is távolt volt, az épület lassan romlásnak indult és 1808 óta már az istentiszteleteket sem tartottak benne. 1825-re már kőből faragott berendezésének egy részét is elvitték. 1850 körül már tető nélkül állt, festett falait az eső mosta és csak a plébánia jószágai számára szolgált karámul. 1863-tól kezdődően fáradoznak a falképek dokumentálásán, megmentésén és az épület helyreállításán. 1965-1966-ban a templomot régészetileg és műemlékileg megkutatták, majd helyreállították. A falképeket 1967-1968-ban restaurálták. 2000-ben az épületet újra renoválták és 2003-ban sor került a falképek restaurálására is.