Épületek, belső terek

Paul Valéry szerint: „Az épületek közül egyesek némák, mások beszélnek és végül vannak olyanok, ezek a legritkábbak, amelyek énekelnek.”

Az épületek a lehetőségek végtelen tárházát nyújtják a fotográfusoknak. Fényképezésüknél legfontosabb az általános kompozíció. Néha elegendő, ha megállunk egy épület előtt, megcélozzuk a fényképezőgépünkkel és lenyomjuk az exponáló gombot, főleg akkor, ha az épület olyan híres, hogy nemigen lehet mit hozzátenni. Ez sokszor igaz is lehet, de ha mindenki ezt az utat járná, a képek egymást ismételnék, és unalmassá válnának. Jól ismert objektumokról is lehet újat mondani, ehhez elegendő egy új nézőpont, más megvilágítás vagy csak egy-egy részlet kiemelése. Néha nem is előnyös, ha az egész épületet egyetlen képben akarjuk láttatni. Előfordulhat, hogy maga az épület érdektelen, ám valamilyen faragás vagy kerámia kis részletével erőteljes hatást lehet elérni. Az épületek néha éjjel sokkal hangulatosabban mutatják meg magukat, mint nappal. Valósággal lüktetnek, nagyobb részük pompázatos neonfényben tobzódik.